Vad méhecskék

A vadviaszok jóval kevésbé láthatóak, mint a méhész által kezelt kolóniák, azonban fontos részét képezik az európai biodiverzitásnak.

Az új kutatások azt mutatják, hogy a szabadon élő populációk jelentős nyomás alatt vannak, modellezés pedig arra utal, hogy számuk éles csökkenésnek indulhat anélkül, hogy folyamatosan mozognának a kezelt populációkból.

Az európai méhélet rejtett része

A nyugati méh, az Apis mellifera, általában a kezelt kaptárakkal társított, azonban egyes kolóniák önállóan élnek természetes vagy félig természetes terekben. Ezek a kolóniák régi fák üregeit, kőnyílásokat és más védett helyeket foglalhatnak el, ahol szaporodnak és táplálékot keresnek rutin emberi beavatkozás nélkül.

A kutatók becsülik, hogy a szabadon élő kolóniák kb. hatodát teszik ki az európai méhpopulációnak. Létezésük fontos, mert betekintést nyújtanak abba, hogy a méhek hogyan képesek túlélni kevésbé ellenőrzött körülmények között.

Az általános és szabadon élő kolóniák közötti megkülönböztetés nem mindig egyértelmű. A méhek természetesen mozoghatnak a két csoport között.

Egy raj, amely elhagy egy kezelt kaptárt, megalapíthat egy kolóniát egy fában, míg a kezelt kolóniákból származó fiatal királynők összepárosodnak a szabadon élő kolóniák hímjeivel.

Jelentős populációcsökkenés

Egy a Conservation Science and Practice-ben megjelent tanulmány vizsgálta az európai országok több szabadon élő méhkolóniájából származó monitorozási információkat.

A kutatók a túlélési megfigyeléseket kombinálták a populációmegfigyelésekkel annak felmérésére, hogy hogyan változhatnak a kolóniák azáltal, hogy nincs folyamatos áramlás a kezelt kolóniákból. Az eredmények szerint a modellezett feltételek mellett a kolóniák átlagosan kb. 56%-kal csökkenhetnek 10 év alatt.

Ez az eredmény központi szerepet játszott az európai vadászméhek természetvédelmi státuszának értékelésében. A helyzet nem mindenhol azonos. Néhány területen még mindig viszonylag stabil szabadon élő kolóniák vannak, míg más populációk sokkal sebezhetőbbnek tűnnek. Angliában például dokumentálták, hogy néhány kolónia viszonylag stabil marad, míg más populációk máshol nagyobb nyomásnak vannak kitéve.

A kutatók emellett hangsúlyozzák, hogy az információ hiányos. Több mint 1600 fészkelőhelyet dokumentáltak 15 országban, azonban a populációméretre és hosszú távú trendekre vonatkozó átfogó információ még mindig nem áll rendelkezésre a a régiók számos részén.

Mértékelt genetikai sokféleség jelentősége

A szabadon élő kolóniák tartalmazhatnak értékes genetikai változatosságot. A kezelt kolóniákkal ellentétben, néhány vadpopuláció különböző környezeti és biológiai nyomásoknak van kitéve ugyanazzal a szintű emberi beavatkozás nélkül.

Ez lehetőséget teremt a természetes szelekció számára, hogy a helyi feltételekkel jobban megbirkózó tulajdonságokat kedvezzen.

Európai szabadon élő populációk feltehetően megőrzik a regionális méhfajtákkal kapcsolatos genetikai jellemzőket, amelyek kevésbé gyakoriak a kezelt populációkban. A kutatók számára ez azt jelenti, hogy a vadkolóniák nem csupán elszigetelt csoportok, amelyek kívül élnek a kezelt kaptárakon.

Ezek genetikai sokféleség tartalékai lehetnek, amelyek hasznosak lehetnek a tűrőképesség, a betegség tolerancia és a változó környezeti feltételekhez való alkalmazkodás megértéséhez.

Több nyomás érintett

A csökkenésnek nem látszik egyetlen oka sem. A természetes fészkeléshez megfelelő helyekre van szükség, mivel a szabadon élő kolóniák számára ez elengedhetetlen.

A természetes üregekkel rendelkező, érett fák elvesztése csökkentheti a potenciális fészkelőhelyek számát. A táj változásai szintén csökkenthetik a virágzó növények sokféleségét és elérhetőségét, amelyek a virágpornak és a nektárnak az alapját képezik.Paraziták és kórokozók egy másik kihívást jelentenek.

A varroa atkák között vannak a legismertebb nyomások, amelyek a méhek egészségét érintik, míg az agrárkémiai anyagokkal való expozíció szintén befolyásolhatja a kolónia túlélését. A kutatók továbbá a modern méhészkedéssel, tenyésztéssel és a kolóniák mozgásával járó változásokra is rámutatnak.

Mit jelent a Vörös Listán szereplés

A Természetvédelem Nemzetközi Uniója a vad méheket az Európai Unióban veszélyeztetett kategóriába sorolta. Az osztályozás különbséget tesz a szabadon élő populációk között, mint egy különleges természetvédelmi aggodalom, még akkor is, ha ugyanazon fajhoz tartoznak, mint a kereskedelmi kezelt méhek.

Az értékelés alapja, hogy a szabadon élő populációk képesek-e folytatni magukat emberi segítség nélkül. Ezen megközelítés szerint a populáció, amely nagymértékben függ az új kolóniák érkezésétől a kezelt kaptárakból, nem mutatja ugyanazt a függetlenséget, mint egy önfenntartó vadpopuláció.

A természetes fészkelőhelyek védelme

A kutatók szerint a szabadon élő méhek védelme figyelmet igényel a kolóniák túlélése szempontjából fontos környezetekre.

Az idősebb fák, a változatos növényzet és a természetes struktúrájú tájak egyaránt lehetőséget nyújtanak a fészkelésre és az élelemforrásokra. A monitorozás egyaránt fontos. Jobb információk a kolónia túléléséről, szaporodásáról és elterjedéséről lehetővé tenné a kutatók számára, hogy azonosítsák a stabil, csökkenő vagy különösen elszigetelt populációkat.

Az új eredmények rávilágítanak a méhvédelem kevésbé ismert oldalára. A kutatás végül azt mutatja, hogy a védelem nem csak a kezelt kolóniákra összpontosíthat. A szabadon élő méheknek is megfelelő feltételekre van szükségük a túléléshez, ami fontos részét képezi az ökológiai sokféleség megőrzésének.