Oroszlánlakoma

A vadon élő oroszlánok életritmusát nehéz előre megjósolni. Egy sikeres vadászat után órákon át táplálkozhatnak, majd hosszabb időre nyugovóra térhetnek.

A következő étkezésük attól függ, milyen vadászati lehetőségek adódnak, így a fokozott aktivitás, a táplálkozás és a regenerálódás természetes ciklusokban követi egymást.

Az állatkertekben élő oroszlánok etetési rendje általában kiszámíthatóbb. Ausztrál kutatók most arra jutottak, hogy a teljes állati tetemek beillesztése egy gondosan megtervezett etetési programba a vadonban megfigyelhetőhöz hasonló viselkedést válthat ki. Az Alkalmazott állatviselkedés-tudomány című szakfolyóiratban publikált eredmények segíthetnek a vadasparkoknak és állatkerteknek természetesebb etetési gyakorlatok kialakításában.

Miért fontos a táplálkozási szokások vizsgálata?

A vadon élő oroszlánok ritkán esznek minden nap pontosan ugyanabban az időpontban. Táplálkozási szokásaikat a zsákmányállatok elérhetősége, a vadászat sikeressége és a falkán belüli versengés egyaránt befolyásolja.

Ha sikerül elejteniük egy nagyobb állatot, jelentős időt töltenek a tetem szétszakításával, a hús kitépésével és elfogyasztásával. Ezek a tevékenységek fizikai erőfeszítést igényelnek, és szorosan kapcsolódnak a faj természetes életmódjához.

Az állatkerti étrendeket a megfelelő tápanyagbevitel biztosítására állítják össze, az ételek előkészítése és adagolása azonban csökkentheti a természetes táplálkozási viselkedés gyakorlásának lehetőségét. A kutatók ezért azt vizsgálták, hogy a teljes tetemek bevezetése miként befolyásolhatja a fogságban élő oroszlánok viselkedését a táplálkozási ciklus különböző szakaszaiban.

Az ausztrál kísérlet részletei

A vizsgálatot a dél-ausztráliai Adelaide-i Egyetem és a Monartói Szafaripark közösen végezte. A kutatók három felnőtt hím afrikai oroszlánt figyeltek meg három hónapon keresztül, és összehasonlították a viselkedésüket a teljes tetemek bevezetése előtt, illetve azt követően. Az állatok már korábban is olyan etetési rend szerint éltek, amelyben a bőséges táplálkozást többnapos koplalási időszak követte.

A kísérleti szakaszban az oroszlánok körülbelül 200 kilogrammnyi állati tetemet kaptak kilencnaponta. A táplálék akár három napon keresztül is rendelkezésükre állt.

Nyolc infravörös kamera folyamatosan rögzítette az állatok viselkedését, így a kutatók nappal és éjszaka egyaránt nyomon követhették őket. A részletes megfigyelés olyan változásokat is feltárt, amelyek jóval azután is megmutatkoztak, hogy az ételt először az állatok elé helyezték.

Az oroszlánok több időt töltöttek evéssel

A legszembetűnőbb különbség a táplálkozás időtartamában mutatkozott. Azokon a napokon, amikor teljes tetemek álltak rendelkezésükre, az oroszlánok csaknem háromszor annyi időt töltöttek evéssel, mint a megszokott etetési rendjük mellett.

Gyakrabban tépték, húzták és mozgatták a táplálékot is. Ezek a tevékenységek hasonlítanak azokhoz a viselkedésformákhoz, amelyeket a vadon élő oroszlánok egy sikeres vadászat után mutatnak.

Lesia Hryhorenko, az Adelaide-i Egyetem vezető kutatója elmondta, hogy a teljes tetemekkel történő etetés nem csupán táplálkozási szempontból előnyös. Lehetővé teszi ugyanis, hogy az oroszlánok hosszabb időn keresztül gyakorolják a természetes táplálkozásukhoz kapcsolódó, fontos viselkedésformákat.

Az eredmények arra utalnak, hogy a táplálék tálalásának módja jelentősen befolyásolhatja az állatok aktivitását.

Természetesebb napi ritmus

A bőséges étkezések után az oroszlánok hosszabb időt töltöttek pihenéssel és regenerálódással. A koplalási időszak előrehaladtával aktivitásuk fokozatosan ismét növekedett. A táplálkozás, a pihenés és az újbóli aktivitás ismétlődő mintázata hasonlított a vadon élő oroszlánpopulációknál megfigyelt természetes ciklusokhoz.

Az eredmények azt mutatják, hogy az etetési rend több napon át befolyásolhatja az állatok viselkedését, ezért különösen fontos a hosszabb időn keresztül végzett megfigyelés.

Mi a helyzet a stresszel és az agresszióval?

A kutatók a fel-alá járkálást is vizsgálták, amely fogságban tartott ragadozóknál olykor a várakozással vagy a frusztrációval összefüggő, ismétlődő viselkedésforma.

Bár a megfigyelési időszakban a fel-alá járkálás enyhén gyakoribbá vált, a táplálék nélküli időszak meghosszabbodásával nem mutatott következetes növekedést. A gyakoribbá válás inkább előre látható eseményekhez, például a gondozók érkezéséhez vagy az állatok kifutórészek közötti mozgásához kapcsolódott.

Fontos eredmény, hogy a kutatók a tetemekkel történő etetés során nem tapasztalták az agresszió fokozódását, és az oroszlánok közötti társas kapcsolatok sem bomlottak meg.

Mit jelenthetnek az eredmények az állatkertek számára?

Alexandra Whittaker docens hangsúlyozta, hogy az etetési módszereket a teljes táplálkozási ciklus figyelembevételével kell értékelni, mivel az étkezés után még napokig megfigyelhetők viselkedésbeli változások.

A vizsgálat ugyanakkor mindössze három hím oroszlánra terjedt ki egyetlen intézményben, ezért az eredményekből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni más állatcsoportokra vonatkozóan. A jövőbeni kutatások nagyobb létszámú csoportokat is vizsgálhatnának, és a viselkedés megfigyelését az állatok jóllétére utaló élettani mutatókkal egészíthetnék ki.

Egyelőre az eredmények arra utalnak, hogy a gondosan megtervezett etetési programok több lehetőséget teremthetnek a fogságban élő oroszlánok számára természetes viselkedésük kifejezésére. Ez segíthet az állatkerteknek abban, hogy jobban megértsék e nagy erejű ragadozók szükségleteit.