Óriás-tündérrózsa

Egy közösségi oldalon megosztott fénykép vezette el a botanikusokat egy különleges növényhez, amelyet korábban nem ismertek önálló fajként. A kolumbiai óriás-tündérrózsa (Victoria colombiana) levelei akár a kétméteres átmérőt is elérhetik.

A növény hivatalos azonosítását többéves kutatómunka, az őslakos közösségekkel folytatott együttműködés és egy elárasztott esőerdőn át vezető, nehéz expedíció tette lehetővé.

A történet jól példázza, hogyan vezethet egy hétköznapinak tűnő internetes bejegyzés jelentős tudományos felfedezéshez.

Egy fénykép felkelti a kutatók figyelmét

A történet mintegy öt évvel azelőtt kezdődött, hogy a növényt hivatalosan is önálló fajként írták le. Carlos Magdalena, a Kew-i Királyi Botanikus Kert kertésze és botanikai kutatója ekkor figyelt fel egy közösségi oldalon közzétett fényképre, amely hatalmas tündérrózsákat ábrázolt. A felvételt Jeremiah Harris, egy különleges növényekre szakosodott amerikai faiskola üzemeltetője osztotta meg. Harris kezdetben úgy vélte, hogy a növény a már ismert Victoria amazonica fajhoz tartozik.

Magdalena azonban észrevett egy szokatlan részletet: a fényképek a kolumbiai Inírida térségében készültek, amely kívül esett a Victoria nemzetség addig ismert elterjedési területén. A földrajzi eltérés arra utalt, hogy a kutatók talán egy eddig fel nem ismert faj nyomára bukkantak.

Hosszú előkészületek az expedíció előtt

Magdalena felvette a kapcsolatot Mauricio Bernallal, a bogotái José Celestino Mutis Botanikus Kert munkatársával. Közösen kezdték megszervezni a terepkutatást, amelyben a helyi őslakos közösségek tagjai, köztük Nilo Rodríguez, Jaime Hernández és Gustavo Melo is részt vettek.

A helyiek tájékozottsága nélkülözhetetlennek bizonyult, hiszen az Inírida környéki vízi útvonalakon és az időszakosan elárasztott erdőkben nehéz a közlekedés. A csapatnak csaknem két évre volt szüksége az expedíció előkészítéséhez.

A kutatók végül ötnapos útra indultak, hogy tudományos vizsgálatokra alkalmas példányokat találjanak.

Az első próbálkozások azonban csalódást okoztak: mindössze két növényt fedeztek fel, és egyik sem virágzott.

A virágzó példány megtalálása különösen fontos volt, mivel a faj pontos tudományos leírásához olyan szaporodásra képes növényi mintára volt szükségük, amelyet herbáriumi gyűjteményben is elhelyezhettek.

Éjszakai keresés a hazautazás előtt

A döntő fordulat a hazautazás előtti utolsó estén következett be. A kutatóknak másnap vissza kellett repülniük Bogotában, ezért már alig maradt idejük újabb helyszínek felkutatására. Magdalena ekkor elmondta nehézségeiket Gustavo Melónak, a tucano őslakos közösséghez tartozó, tapasztalt hajósnak.

Melo úgy vélte, ismer egy olyan területet, ahol további példányok élhetnek. A csoport hajnali egy óra körül csónakba szállt, és a sötét, elárasztott esőerdő mélyére indult. A repülőgép indulásáig mindössze körülbelül tíz órájuk maradt.

A kockázatos vállalkozás végül eredményre vezetett.

Napkelte előtt egy, az erdő mélyén fekvő kis tóhoz értek, ahol további öt növényt találtak. Közülük az egyik virágzott, így a kutatók megszerezték a tudományos leíráshoz szükséges mintát.

A csapat összesen hét növényt dokumentált két tóban, majd időben visszatért a repülőtérre, hogy elérje a hazafelé induló járatot.

Mitől olyan különleges ez a növény?

A kolumbiai óriás-tündérrózsa a Victoria nemzetséghez tartozik, amelynek tagjait rendkívül nagy, a víz felszínén lebegő leveleik teszik különlegessé. A Victoria colombiana levelei hozzávetőleg kétméteres átmérőjűre is megnőhetnek, így a faj a hatalmas vízinövények között is figyelemre méltó.

A kutatás eredményeként a szakemberek önálló fajként írták le a növényt, megkülönböztetve közeli rokonaitól. A felfedezés nemcsak a botanikai ismereteket bővítette, hanem a faj elterjedésének feltérképezését is új irányba terelte.

Carlos A.

Pedraza-Penalosa további földrajzi elemzései alapján egy harmadik tavat is azonosítottak, ahol a növény feltehetően szintén előfordul. A műholdfelvételek segíthetnek újabb élőhelyek felkutatásában, a szezonálisan változó vízállás azonban megnehezíti a kutatást.

Magas vízállás esetén könnyebb lehet csónakkal közlekedni az elárasztott erdőkben, alacsonyabb vízszint mellett viszont a növények a műholdfelvételeken válhatnak jobban láthatóvá. Ilyenkor ugyanakkor a terület gyalogos megközelítése nehezebb lehet.

Ritka faj, bizonytalan jövő

A kutatók becslése szerint a vadon élő Victoria colombiana egyedszáma mindössze 30–50 lehet. Ez a rendkívül alacsonyra becsült állomány sürgetővé teszi a faj teljes elterjedési területének feltérképezését és természetvédelmi helyzetének pontos felmérését. A szakemberek átfogóbb terepi vizsgálatokat terveznek, emellett azon is dolgoznak, hogy a fajt értékeljék a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listája számára.

A lehetséges védelmi intézkedések közé tartozik a magok begyűjtése, a növény ellenőrzött körülmények közötti termesztése, valamint egy védett állomány létrehozásának mérlegelése egy könnyebben megközelíthető, őslakos területen található tóban.

Egy ilyen helyszín megfelelő feltételek mellett a gondosan szabályozott ökoturizmus számára is lehetőséget teremthetne, miközben csökkentené a távoli, nehezen megközelíthető élőhelyektől való függést.

A kutatók előtt azonban még több fontos kérdés áll: pontosan hány példány maradt fenn, hol találhatók további állományok, és milyen intézkedések segíthetik a faj hosszú távú fennmaradását.

A további kutatásokban és a természetvédelmi munkában az őslakos közösségekkel való együttműködés továbbra is kulcsfontosságú lesz.

A cél nem pusztán az, hogy ez a lenyűgöző tündérrózsa bekerüljön a tudományos szakirodalomba, hanem az is, hogy természetes élőhelyén a jövő nemzedékei számára is fennmaradjon.