Rejtett veszély

A fiatal Yosemite-varangyok számára az első tél váratlan veszélyeket tartogathat. Egy kutatás szerint a kétéltűeket világszerte fenyegető gombafertőzés sokkal gyakoribbá válik, miután az állatok tavasszal előbújnak föld alatti búvóhelyeikről.

A felfedezés a faj életciklusának eddig kevésbé ismert szakaszára irányítja a figyelmet, és új szempontokat adhat a veszélyeztetett állatok védelméhez.

A kétéltűeket veszélyeztető gomba

A Batrachochytrium dendrobatidis, röviden Bd néven ismert gomba a kétéltűek bőrén keresztül fertőz. A súlyos fertőzés megzavarhatja a szervezet alapvető működését, többek között a víz- és sóháztartás szabályozását, és komoly megbetegedést okozhat.

A kórokozó világszerte hozzájárult a kétéltűállományok csökkenéséhez. A Yosemite-varangy különösen nagy természetvédelmi figyelmet igényel, mivel Kalifornia Sierra Nevada hegységének viszonylag kis területén él, és veszélyeztetett fajként tartják számon.

Ezek a varangyok a melegebb hónapokban sekély vizekben szaporodnak. Amikor lehűl az idő, a föld alá húzódnak, és téli nyugalmi állapotba kerülnek. Ebben az időszakban lelassul az életműködésük, és akár több hónapot is a föld alatt tölthetnek.

Meglepő kutatási eredmények

A kutatók 2021 és 2023 között hat hegyi réten vizsgálták a Yosemite-varangyokat. A fertőzések évszakok és életszakaszok szerinti alakulásának feltárásához több mint 1800 mintát gyűjtöttek.

A Bd jelenlétét kíméletes bőrtörletvétellel ellenőrizték. Összehasonlították az első téli nyugalmi időszakuk előtt megvizsgált fiatal varangyokat azokkal az egyedekkel, amelyeket tavasszal, a föld alatti búvóhelyek elhagyása után mintáztak meg. Így felmérhették, hogyan változik a fertőzöttség aránya az évszakok váltakozásával. Az eredmények jelentős különbséget mutattak.

A tél előtt megvizsgált fiatal varangyoknak átlagosan körülbelül 23 százaléka bizonyult fertőzöttnek. A tél után ez az arány már a 90 százalékot is meghaladta.

A jelentős növekedést több vizsgálati helyszínen és különböző években is megfigyelték. Ez arra utal, hogy a jelenség nem csupán egyetlen területre vagy egy adott évre korlátozódik.

Miért növekedhet a fertőzések aránya?

A tudósok egyelőre több lehetséges magyarázatot vizsgálnak. Az egyik feltételezés szerint a fiatal varangyok már enyhe, nehezen kimutatható fertőzéssel húzódnak a föld alá. A téli nyugalom idején a gomba elszaporodhat a szervezetükben, így tavasszal már könnyebben kimutathatóvá válik.

Egy másik lehetőség, hogy a kórokozó a közös föld alatti búvóhelyeken terjed az állatok között. A téli hónapokban kialakuló szoros érintkezés hozzájárulhat a tavasszal megfigyelt magasabb fertőzöttségi arányhoz. Egyik magyarázatot sem sikerült még egyértelműen igazolni.

A búvóhelyek tanulmányozása különösen nehéz, mivel azokat hosszú időre hó boríthatja. A kutatóknak azt is tisztázniuk kell, hogy a varangyok évszakos aktivitásának, illetve immunrendszerük működésének változásai miként befolyásolják a fertőzés alakulását. A további vizsgálatok segíthetnek eldönteni, hogy a növekedés elsősorban a már meglévő fertőzések könnyebb kimutathatóságából, az állatok közötti terjedésből vagy e két folyamat együttes hatásából ered-e.

Mit jelentenek az eredmények a faj védelme szempontjából?

A kutatás eredményei a Yosemite-varangyok megőrzését célzó programok tervezésére is hatással lehetnek. A San Franciscó-i Állatkert és az amerikai Nemzeti Park Szolgálat együttműködésével megvalósuló visszatelepítési programban egyre nagyobb hangsúlyt kap az idősebb, fejlettebb varangyok szabadon engedése a fiatalabb egyedek helyett.

Az állatok hosszabb ideig tartó felnevelése több időt és erőforrást igényel, ugyanakkor lehetőséget adhat arra, hogy a varangyok még a természetbe való visszaengedésük előtt túljussanak életük egyik legveszélyeztetettebb szakaszán.

A kutatás rámutat arra, hogy a téli nyugalmi időszak kulcsfontosságú lehet a fiatal Yosemite-varangyokat érintő gombafertőzések megértésében.

Bár a fertőzöttség aránya az első tél után meredeken emelkedett, ennek pontos okai továbbra sem ismertek. A föld alatti búvóhelyeken zajló folyamatok feltárása, valamint a fiatal állatok egész éven át tartó megfigyelése értékes információkkal szolgálhat a természetvédelmi szakemberek számára. Ezek az ismeretek hosszú távon hozzájárulhatnak a veszélyeztetett faj hatékonyabb védelméhez, és növelhetik annak esélyét, hogy a Yosemite-varangyok a jövőben is fennmaradjanak.