Eltűnő hiúzok

Az eltűnés szélére sodródott a hiúz a magyar–szlovák határvidéken

A Kárpátok nagyragadozó-állományát vizsgáló átfogó felmérés megerősítette.

Hogy mindössze két kifejlett eurázsiai hiúz (Lynx) él az Északi-középhegység egykori természetes élőhelyének számító térségében, és ezek az egyedek is főként a szlovák oldalon találhatók.

Ez azt jelenti, hogy a hiúzok által korábban rendszeresen használt határ menti területek a magyar oldalon gyakorlatilag eltűntek, míg a néhány évtizeddel ezelőtt még jelentős állományból a szlovák oldalon is csupán töredék maradt fenn.

Az Európai Unió társfinanszírozásával 2023 és 2026 között megvalósuló LECA projekt kedden közzétett részeredményei egyértelműen azt mutatják, hogy a Szlovák-karszt egykor gazdag hiúzállománya a fennmaradás határára sodródott. Sürgős és célzott természetvédelmi intézkedések nélkül egyre valósabb annak veszélye, hogy a faj végleg eltűnik a magyar–szlovák határvidék természetes élőhelyeiről.

A WWF Szlovákia és a WWF Magyarország részvételével zajló átfogó monitorozás során kutatók és nemzeti parki szakemberek kameracsapdákat, hagyományos terepi megfigyeléseket és genetikai vizsgálatokat alkalmaztak annak érdekében, hogy bizonyítékot találjanak a 2019-ben az Év Emlősének választott ragadozó jelenlétére.

A magyar oldalon a legutóbbi hiúzészlelés 2025-ben történt a Börzsönyben, ahol feltételezések szerint még mindig élhet egy rendkívül idős példány, amennyiben azóta nem pusztult el. A faj jelenlétét azonban a Bükki Nemzeti Park területén 2019 óta nem sikerült igazolni, míg az Aggteleki Nemzeti Parkban 2017 óta nem észlelték. Ez jól mutatja a hiúzállomány aggasztó visszaesését a térségben, amelyhez részben az aranysakál terjedése is hozzájárulhatott.

„A LECA projekt keretében 2023 és 2025 között több mint száz vadkamerával figyeltük a magyarországi mintaterületet. Elsősorban farkasokat, alkalmanként medvéket rögzítettünk, de sem közvetlen, sem közvetett bizonyítékot – például zsákmánymaradványokat vagy lábnyomokat – nem találtunk, amelyek a hiúz jelenlétére utalnának a Bükk–Aggtelek térségében.

A Börzsönyben egy idős hím rendszeresen hagy nyomokat és időnként a kamerák elé kerül, de rajta kívül jelenleg nincs megbízható információnk hiúzok magyarországi jelenlétéről. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a faj gyakorlatilag eltűnt Magyarországról.

További kutatásokra és határon átnyúló együttműködésre van szükség annak feltárására, hogy mi okozta az állomány csökkenését, valamint annak biztosítására, hogy a faj hosszú távon fennmaradhasson és visszatérhessen Magyarországra” – idézi a közlemény Sütő Dávidot, a WWF Magyarország nagyragadozó-szakértőjét.

A WWF Magyarország tájékoztatása szerint a hiúzállomány felmérése egy szélesebb körű, a Kárpátok nagyragadozóira összpontosító monitoringprogram részeként zajlott.

A kutatás elsősorban két határon átnyúló mintaterületre összpontosított: a Szlovák-karsztra és az Északi-középhegység térségére, valamint az Északkeleti-Kárpátokban található szlovák–lengyel–ukrán határvidékre.

Bár a hiúz védett faj, több országban továbbra is az illegális vadászat áldozatává válik. Szlovákiában és Ukrajnában a WWF és partnerei folyamatosan dokumentálják az orvvadászathoz kapcsolódó eseteket, míg Bulgáriában a korábbi üldöztetés a szaporodó állomány eltűnéséhez vezetett.

Az ökológiai kapcsolatok fenntartását figyelmen kívül hagyó infrastrukturális fejlesztések szintén akadályozzák a hiúzok mozgását. Az élőhelyek feldarabolódása elszigeteli a kisebb populációkat, csökkenti a genetikai kapcsolatokat, és megnehezíti a faj visszatérését korábbi élőhelyeire.

Európa nyugati régióiban a visszatelepítési programokat az is veszélyezteti, hogy a beltenyészet miatt megnövekedett genetikai sérülékenység gyengíti az állományok hosszú távú fennmaradási esélyeit.