Melegedő csúcsok

Európa hegycsúcsainak növényvilága jelentősen átalakul: egyre több, a melegebb körülményeket kedvelő növényfaj jelenik meg, miközben a hideghez alkalmazkodott fajok több helyen visszaszorulnak.

Egy új nemzetközi kutatás szerint azonban a változások helyi szinten meglepően gyengén kapcsolódnak közvetlenül a felmelegedéshez. A kutatók szerint a növényzetet más helyi tényezők is jelentősen befolyásolják.

21 évnyi adatot elemeztek

A kutatók a GLORIA nevű nemzetközi monitoringhálózat adatait elemezték. A vizsgálat 724 hosszú távú megfigyelési területre terjedt ki 53 európai hegycsúcson, a kontinens valamennyi jelentős hegységi régiójában.

A területeket 21 év alatt összesen négy alkalommal mérték fel. Az eredmények szerint sok helyen gyakoribbá váltak a melegebb körülményekhez alkalmazkodó növényfajok, miközben a vizsgált hegycsúcsokon a hőmérséklet is emelkedett.

A kutatók számára azonban meglepő volt, hogy egy adott megfigyelési területen a növényzet változásának mértékét csak korlátozottan lehetett összekapcsolni az ott tapasztalt felmelegedéssel.

Nem csak a hőmérséklet számít

A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy az alpesi növényzet reakcióját számos helyi tényező alakíthatja. A kutatók több, különböző forrásból származó hőmérsékleti és éghajlati mutatót vetettek össze a növényzet változásaival, de helyi szinten továbbra is csak gyenge kapcsolatot találtak a felmelegedés és a növényfajok átrendeződése között.

Különösen fontosnak bizonyult, hogy milyen növényzet veszi körül az egyes megfigyelési területeket.

Nem mindegy ugyanis, hogy a melegebb körülményeket kedvelő fajok már jelen vannak-e a közelben. Ha igen, ezek a növények könnyebben eljuthatnak az új területekre, és ott is megtelepedhetnek.

Ez azt jelenti, hogy két, hasonló mértékben melegedő hegycsúcs növényvilága akár egészen eltérően is reagálhat a klímaváltozásra.

A klímaváltozás továbbra is fő tényező

Bár helyi szinten a kapcsolat kevésbé egyértelmű, nagyobb térbeli léptékben már határozottabb összefüggés rajzolódik ki. Amikor a kutatók a megfigyelési területek adatait nagyobb térségek szerint összegezték, azt találták, hogy az erősebben felmelegedő hegységekben átlagosan nagyobb mértékben tolódott el a hegycsúcsok növényzete a melegebb körülményeket kedvelő fajok irányába.

Más szóval: a nagyobb felmelegedés általában több melegkedvelő növényfaj megjelenésével jár együtt, ám az egyes hegycsúcsok reakciója némileg eltérő lehet.

Egyes fajok visszaszorulnak

A változások több konkrét növényfaj esetében is megfigyelhetők. Az olaszországi Dolomitokban például a Geum reptans nevű, hideg környezethez alkalmazkodott magashegyi növény az elmúlt években ritkábbá vált.

A Szlovákiában található Magas-Tátrában a Luzula alpinopilosa valamennyi vizsgált hegycsúcson visszaesést mutatott.

Hasonló csökkenést figyeltek meg a Phyteuma hemisphaericum esetében az olaszországi Északi-Appenninekben és a svájci Valais-Alpokban is.

Különösen érzékeny lehet a változásokra a Ranunculus glacialis, amely Európa egyik legmagasabban növő növényfaja. A hideghez alkalmazkodott magashegyi növény állományának csökkenését a norvégiai Dovrefjellben és a Magas-Tátrában is kimutatták.

Ezzel párhuzamosan egyes, melegebb és szárazabb körülményekhez alkalmazkodott fajok új területeken is megjelennek. A francia Alpokban található Mercantour-hegység vizsgált hegycsúcsain például az elmúlt években először regisztrálták a Sempervivum montanum nevű fajt. A svájci Valais-Alpokban pedig az utóbbi években egyre gyakrabban figyelték meg a Campanula barbata nevű növényt.

Tovább kell figyelni a hegyeket

A kutatók szerint az eredmények jól mutatják, milyen fontosak a hosszú távú megfigyelési programok. Az egyes hegycsúcsok vagy más tájak jövőbeli változásainak előrejelzéséhez ugyanis nem elegendő csupán a hőmérséklet alakulását követni.

A klímaváltozás és az egyéb helyi tényezők kölcsönhatásának megértéséhez hosszú időn keresztül, nagy területen gyűjtött adatokra van szükség. A kutatók ezért a GLORIA program folytatását és kiterjesztését is fontosnak tartják, hogy pontosabban fel lehessen mérni az egymással összefüggő hatásokat.

A tanulmány Johannes Hausharter és munkatársai közreműködésével készült, és a Nature Ecology & Evolution című tudományos folyóiratban jelent meg.

Címe: „Widespread thermophilization but weak link to climate warming in Europe's summit plant communities”.