Kiotói kertek titkai

Kiotó templomainak, szentélyeinek és iskoláinak kertjei nemcsak kulturális értéket képviselnek, hanem a városi élővilág számára is fontos menedéket jelenthetnek.

Egy új kutatás során a tudósok hét békafajt és egy gőtefajt azonosítottak a város kertjeinek kisebb tavaiban és vízfolyásaiban.

Rejtett élőhelyek a városban

Az urbanizáció világszerte egyre több kétéltű élőhelyét szorítja vissza. Miközben egykor szabadon mozoghattak a természetes vizek és szárazföldi területek között, ma sok fajnak egyre kevesebb megfelelő élőhely marad.

Kiotó templomainak és szentélyeinek kertjeiben azonban számos kisebb, ember által gondozott víztest található. Ezek a tavak és patakok a sűrűn lakott városi környezetben is fontos oázisokat jelenthetnek a kétéltűek számára.

A Kyoto University kutatócsoportja ezért azt vizsgálta, hogy ezek a kertek milyen lehetőségeket kínálnak a városi kétéltűek számára. A szakemberek szerint ezek a helyszínek olyan biokulturális vízi tájak lehetnek, ahol a kulturális örökség és a biológiai sokféleség találkozik.

Vizuális megfigyelés és DNS-vizsgálat

A kutatók kétféle módszerrel keresték a kétéltűeket

A szakemberek 31 templom, szentély és hozzájuk kapcsolódó létesítmény összesen 80 víztestét vizsgálták Kiotó Higashiyama városrészében. Vizuális felmérésekkel keresték a kifejlett állatokat, a petéket és a lárvákat, miközben hang alapján is azonosították az egyes fajokat.

Emellett 43 víztestből környezeti DNS-mintákat is gyűjtöttek. Feljegyezték a víztest típusát, a víz eredetét és áramlását, az erdőtől való távolságot, a parti növényzet és élőhely szerkezetét, valamint azt is, hogy éltek-e pontyok az adott vízben.

Ezeket az adatokat azért gyűjtötték össze, hogy feltárják a különböző fajok és környezeti feltételek közötti kapcsolatot. A kutatás eredményeit az Urban Ecosystems című folyóiratban tették közzé.

Hét békafaj és egy gőtefaj

A kutatók végül hét békafajt azonosítottak Kiotó kertjeiben: hat őshonos és egy nem őshonos fajt. Emellett egy gőtefaj jelenlétét is kimutatták.

Az egyes fajok eltérően reagáltak a környezeti feltételekre. A vizuális megfigyelések és a DNS-vizsgálatok egymást kiegészítve segítették a kutatókat. A Rana tagoi fajt például kizárólag környezeti DNS alapján sikerült azonosítani, a szaporodás igazolásához viszont szükség volt a békák petéinek és ebihalainak közvetlen megfigyelésére is.

A vártnál jóval több víztestben találtak kétéltűeket

„Sokkal több víztestben figyeltünk meg kétéltűeket, mint amire számítottunk, és ez rámutatott arra, milyen gazdag élővilág található a helyi vizek környezetében, beleértve a templomok és szentélyek környékét is” – mondta Kae Okoshi, a tanulmány első szerzője.

A kertek új szerepe

A kutatás eredményei arra utalnak, hogy a kulturális kertek vízfelületeit érdemes a biológiai sokféleség szempontjából is értékelni. Ez a szemlélet az iskolák és parkok tavaihoz kapcsolódó természetvédelmi intézkedésekre is hatással lehet.

A kutatók szerint ezek a helyszínek a természetközeli együttélés szempontjából is fontosak lehetnek. A következő lépésben a kertek tulajdonosaival és kezelőivel szeretnének együttműködni, hogy olyan vízpart-kezelési módszereket dolgozzanak ki, amelyek egyszerre őrzik meg a kulturális örökséget és támogatják a biológiai sokféleséget.