Melegedő óceán

A barna pelikánok számára a meleg tengerpartok természetes élőhelynek tűnhetnek, túlélésük azonban részben egy jóval hidegebb folyamaton múlik a felszín alatt.

A Csendes-óceán partvidékén ezek a madarak nagy mennyiségben fogyasztanak északi szardellát, amelynek állománya viszont a mélyből felszálló, hideg és tápanyagokban gazdag víztől függ.

Ezt a jelenséget feláramlásnak nevezik. A mélyből érkező tápanyagok táplálják a planktonokat, amelyekre egy egész tengeri táplálékhálózat épül. Amikor azonban a felszíni vizek szokatlanul felmelegszenek, ez a rendszer meggyengülhet.

A meleg víz önmagában nem feltétlenül veszélyes a madarakra. A probléma sokszor több lépéssel lejjebb, a táplálékláncban kezdődik.

Átalakul a tápláléklánc

Tengeri hőhullámról akkor beszélünk, amikor az óceán hőmérséklete egy adott térségben és évszakban napokon, heteken vagy akár hónapokon át jelentősen meghaladja a megszokott értéket.

A melegebb felszíni víz gátolhatja a hideg, tápanyagokban gazdag mélyvíz felszínre jutását. Ha kevesebb tápanyag áll rendelkezésre, csökkenhet a planktontermelés is. Ez pedig az apró tengeri élőlények és olyan táplálékhalak számára jelenthet problémát, mint a szardella, a hering vagy a csendes-óceáni homoki angolna.

Nemcsak a pelikánok kerülhetnek nehéz helyzetbe.

A lummák, alkafélék, kárókatonák és viharmadarak szintén olyan halaktól, krillektől és evezőlábú rákoktól függnek, amelyek fennmaradását a hideg vizekben működő ökoszisztémák támogatják.

Ha a zsákmányállatok száma visszaesik vagy más területekre vándorolnak, a tengeri madaraknak messzebbre kell repülniük, és több energiát kell felhasználniuk ahhoz, hogy elegendő táplálékot találjanak.

Rendkívüli hőhullám

A Csendes-óceán északi részét jelenleg rendkívüli tengeri hőhullám sújtja. A San Diegó-i Scripps Pier mérőállomásán az óceán napi hőmérséklete hónapokon keresztül mintegy 1,7–3,9 °C-kal haladta meg az átlagot, és 38 napon új hőmérsékleti rekordot is mértek.

Ez az ott mért, több mint egy évszázados adatsor leghosszabb folyamatosan meleg időszaka. Ugyanebben az időszakban a partvidék egyes részein legyengült, rendkívül sovány barna pelikánokat, búvárokat, vöcsköket és kárókatonákat találtak. A vadállatmentő központok pedig több száz éhező madarat fogadtak.

Délebbre, Ecuadorban végzett felmérések során 2026 júniusában és júliusában több mint 1500 elpusztult tengeri madarat regisztráltak, ami jóval meghaladja a megszokott értékeket.

Az események időzítése és az ismert ökológiai folyamatok szoros kapcsolatot mutatnak a szokatlanul meleg óceáni viszonyokkal, ugyanakkor az egyes madarak pusztulásának több oka is lehet.

A múlt figyelmeztet

A kutatók korábban is megfigyeltek hasonló folyamatot. 2014 és 2016 között egy hatalmas tengeri hőhullám, a „The Blob” néven ismert jelenség húzódott Kaliforniától Alaszka felé. A kutatók becslése szerint az esemény idején mintegy négymillió közönséges lummát veszítettek el, miközben számos más tengeri madárfaj állománya is súlyosan érintett volt.

A pusztulás rendkívüli mértékét azért is lehetett felismerni, mert önkéntesek és kutatók már évek óta rendszeresen vizsgálták ugyanazokat a partszakaszokat. Az elpusztult madarak számát összevetve a korábbi, megszokott értékekkel egyértelművé vált, hogy valami szokatlan történik.

Washington egyelőre kivétel

Északabbra jelenleg mások a körülmények. Washington partvidékén az erőteljes szezonális feláramlásnak köszönhetően a tengervíz hőmérséklete viszonylag közel maradt a normálishoz.

A kutatók idén nyáron még a barna pelikánok számának növekedését is megfigyelték Washington és Oregon partjainál. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a madarak olyan területek felé húzódnak, ahol továbbra is kedvezőbbek a táplálkozási feltételek.

Az azonban egyelőre kérdéses, hogy ezek a körülmények ősszel is fennmaradnak-e. A hosszú távú megfigyelések ezért különösen fontosak. Egyetlen meleg hét önmagában kevésbé árulkodó, mint annak vizsgálata, hogyan változik hónapokon és éveken keresztül a víz hőmérséklete, a zsákmányállatok elérhetősége és a madárpopulációk állapota.

Miért fontos a megfigyelés?

Az elmúlt évtizedekben a tengeri hőhullámok gyakoribbá és intenzívebbé váltak, így a tengeri madarak számára az ismétlődő táplálékhiány egyre nagyobb veszélyt jelenthet. A természetvédelmi szakemberek szerint különösen akkor súlyos a helyzet, ha a tömeges pusztulások olyan gyorsan követik egymást, hogy a populációknak nincs elegendő idejük a regenerálódásra.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden meleg időszak tömeges madárpusztuláshoz vezet. A táplálékhálózat reakcióját számos tényező befolyásolja, köztük a helyszín, a hőhullám időtartama, az óceáni áramlatok és az érintett zsákmányfajok.

A tengeri madarak mégis jól látható figyelmeztető jelként szolgálhatnak az óceáni ökoszisztémában zajló változásokra.

Amikor a pelikánok vagy a lummák soványan, éhesen jelennek meg a partokon, a probléma valójában már jóval korábban elkezdődhetett. A háttérben melegebb víz, kevesebb tápanyag és egy fokozatosan energiát veszítő tápláléklánc állhat.

A tanulság így nem csupán egyetlen fajról szól. A tengeri madarak egészséges állományához egészséges óceánokra van szükség, és néha a változás első jele nem a víz mélyén, hanem a parton válik láthatóvá.