A hegyek rejtett veszteségei

Európa hegycsúcsain első pillantásra úgy tűnhet, hogy a felmelegedés kedvez a növényvilágnak, hiszen egyre több faj jelenik meg a magasabb régiókban.

Egy új kutatás szerint azonban ez a látszólagos gazdagodás komoly veszteségeket is elfedhet: a hideg, magashegyi környezethez különösen alkalmazkodott növények egyre több csúcsról tűnnek el.

A növények egyre magasabbra húzódnak

A magashegységek sokáig természetes akadályt jelentettek a növények számára. A rövid tenyészidőszak, a gyakori fagyok és az alacsony hőmérséklet megakadályozta, hogy számos faj a hegycsúcsok közelében is megéljen.

Ahogy Európa éghajlata melegedett, ezek a korlátok fokozatosan gyengültek. Az alacsonyabb területeken élő növények egyre magasabbra terjeszkedtek, és új fajok jelentek meg az alpesi növényközösségekben. Elsőre ez akár kedvező változásnak is tűnhet, hiszen sok hegycsúcson nőtt a növényfajok száma. Az új kutatás azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy ezzel párhuzamosan egyre több, kifejezetten magashegyi élethez alkalmazkodott faj is eltűnik.

A fajszám félrevezető lehet

A kutatók a GLORIA nevű nemzetközi program keretében gyűjtött adatokat elemezték, amelynek célja a magashegységi biodiverzitás hosszú távú nyomon követése.

A vizsgálatban szereplő 62 európai hegycsúcsot 2001 és 2022 között négyszer mérték fel. A tudósok minden alkalommal összehasonlították, mely növényfajok voltak jelen, és rögzítették azokat is, amelyeket a későbbi felmérések során már nem találtak meg.

Az egyes hegycsúcsokról eltűnő fajok aránya minden vizsgálati időszakban növekedett. Különösen nagy veszélyben voltak azok a növények, amelyek természetes elterjedésének központja magasabban található, mint az adott hegycsúcs.

Ez arra utal, hogy a magashegyi specialista fajok egyre nehezebb helyzetbe kerülhetnek. Ezek a növények már eleve Európa hidegebb, magasabban fekvő környezeteihez alkalmazkodtak, ezért a további melegedés különösen erősen érintheti őket.

A felmelegedéshez köthető az eltűnés

Johannes Wessely, a Bécsi Egyetem kutatója és a tanulmány első szerzője szerint a növények nagyobb valószínűséggel tűntek el azokról a hegycsúcsokról, ahol erősebb felmelegedést figyeltek meg. A hőmérséklet emelkedésével való kapcsolat ráadásul erősebbnek bizonyult, mint az idő múlásának önmagában vett hatása.

A helyi eltűnés kockázata akkor is magasabb volt, amikor egy faj már a természetes magassági elterjedési területének melegebb, alacsonyabban fekvő részén élt.

Harald Pauli, aki a GLORIA programot koordinálja az Osztrák Tudományos Akadémián és a BOKU Egyetemen, úgy magyarázta, hogy azok a növények, amelyek eleve a saját elterjedési területük átlagosnál melegebb részein éltek, érzékenyebbnek bizonyulhattak a további hőmérséklet-emelkedésre.

Az eltűnés akár évtizedekig késhet

A magashegyi specialista növények gyakran rendkívül jól tűrik a zord körülményeket, és sokáig élhetnek. Ezek a tulajdonságok lehetővé tehetik számukra, hogy akkor is hosszú ideig fennmaradjanak, amikor a környezeti feltételek már fokozatosan kedvezőtlenebbé válnak.

A tudósok ezt a késleltetett választ „kihalási adósságnak” nevezik. Egy populáció éveken vagy akár évtizedeken át fennmaradhat azután, hogy a környezeti feltételek már meghaladták azt a szintet, amelyhez a faj alkalmazkodni képes. Közben azonban az egyedszám fokozatosan csökkenhet, míg a faj végül eltűnik az adott területről.

A kutatás szerint a helyi kihalásokat gyakran hosszabb időszakokon át tartó állománycsökkenés előzte meg.

Ez alátámaszthatja azt a lehetőséget, hogy a most megfigyelt veszteségek egy része olyan felmelegedés késleltetett következménye, amely már évtizedekkel korábban elkezdődött.

Stefan Dullinger projektkoordinátor ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kihalási adósság magyarázatát további vizsgálatokkal kell alátámasztani. A növekvő eltűnési arányok valóban lehetnek a korábbi környezeti változások késleltetett következményei, de ennek megerősítéséhez még több kutatásra van szükség.

Új korszak előtt az alpesi ökoszisztémák

A kutatás eredményei arra világítanak rá, hogy egy hegycsúcs növényfajainak puszta megszámlálása nem feltétlenül mutatja meg pontosan az ökoszisztéma állapotát.

Egy csúcsra új növények érkezhetnek az alacsonyabban fekvő területekről, miközben olyan ritka specialista fajok tűnhetnek el, amelyeknek már nincs lehetőségük még magasabbra húzódni. Így rövid távon akár növekedhet is a fajgazdagság, miközben fokozatosan eltűnnek azok a különleges növényközösségek, amelyek egyedivé teszik az alpesi élőhelyeket.

Ezért a hosszú távú megfigyelés kulcsfontosságú lesz. A felmelegedés folytatódásával a kutatóknak nemcsak azt kell követniük, milyen új fajok jelennek meg Európa hegyeiben, hanem azt is, hogy mely, évtizedek óta ott élő magashegyi növények tűnnek el csendben.