Múzeumi ősfelfedezés

Egy fosszília, amely több mint hat évtizedet töltött egy múzeumi gyűjteményben, sokkal fontosabbnak bizonyult, mint azt bárki eredetileg gondolta.

A kutatók egy korábban ismeretlen őskori állatfajt azonosítottak Tanzániában, és a felfedezés megváltoztathatja azt is, hogyan határozzák meg a tudósok a legkorábbi lehetséges dinoszauruszmaradványok korát.

Az új faj, a Dinodontosaurus isiyavamanda, körülbelül 240 millió évvel ezelőtt, a triász időszakban élt. A dicynodonták nevű csoporthoz tartozott, amelyek növényevő szünapszidák voltak, abból a tágabb evolúciós leszármazási vonalból, amelyből később az emlősök is kialakultak. A tanulmány a Journal of Vertebrate Palaeontology című folyóiratban jelent meg.

Egy fosszília, amely évtizedekig rejtve maradt

A történet 1963-ban kezdődött, amikor egy brit expedíció nagyszámú fosszíliát gyűjtött a mai Tanzánia területén. A leletek közül sok később a londoni Természettudományi Múzeumba került, néhány példányt azonban évtizedeken át csak részben vizsgáltak.

Köztük volt egy dicynodontához tartozó, összetartozó csontváz, valamint egy újabban felfedezett, töredékes koponya is. A részletes anatómiai vizsgálatok végül kimutatták, hogy a maradványok a Dinodontosaurus nemzetséghez tartoznak.

Ez meglepő eredmény volt. Eddig ugyanis ezt a nemzetséget csak Dél-Amerikából ismerték. A további vizsgálatok megerősítették, hogy a tanzániai fosszíliák egy teljesen új fajt képviselnek. Az isiyavamanda elnevezés annak a wamanda népnek a földjére utal, amely azon a területen él, ahol a fosszíliákat megtalálták.

Kapocs Afrika és Dél-Amerika között

A felfedezés nem csupán rendszertani szempontból fontos.

Mivel a Dinodontosaurus immár Tanzániából és Dél-Amerikából is ismert, a tudósok segítségével összevethetik a két kontinensen található kőzetrétegek korát. Ugyanennek a nemzetségnek a jelenléte mindkét térségben arra utal, hogy a fosszíliákat tartalmazó üledékek nagyjából azonos korúak lehetnek.

Ez azért fontos, mert a tanzániai kőzetekből olyan fosszíliák is előkerültek, amelyekről úgy vélik, hogy a legkorábbi lehetséges dinoszauruszok közé tartoznak. Ilyen a Nyasasaurus és a silesaurusok közé sorolt Asilisaurus is.

Ezeket a lelőhelyeket korábban dél-afrikai középső triász kőzetekkel hasonlították össze. Az újabb dél-amerikai radiometrikus kormeghatározások azonban arra utalnak, hogy a hasonló fosszíliákat tartalmazó rétegek akár 10 millió évvel fiatalabbak is lehetnek a dél-afrikai rétegsoroknál.

Módosulhat a dinoszauruszok története

Ha a tanzániai kőzetek egyidősek a dél-amerikaiakkal, akkor az állítólagosan legkorábbi tanzániai dinoszauruszfosszíliák is fiatalabbak lehetnek, mint korábban gondolták.

Hady George, a Bristoli Egyetem PhD-hallgatója és a tanulmány vezető szerzője elmondta, hogy az új faj jelenti a Dinodontosaurus első megerősített előfordulását Dél-Amerikán kívül.

Szerinte ez a kapcsolat azt mutatja, hogy a tanzániai és dél-amerikai fosszilis lelőhelyek kora összevethető, ami megerősíti azt az elképzelést, hogy a Tanzániából származó legősibb dinoszauruszjelöltek valószínűleg nem idősebbek a Dél-Amerikából már ismert leleteknél.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fosszíliák jelentéktelenek lennének. Inkább pontosítják azt a tágabb kérdést, hogy mikor és hol fejlődtek ki a legkorábbi dinoszauruszok.

A múzeumi gyűjtemények még mindig tartogatnak meglepetéseket

A felfedezés arra is rávilágít, milyen nagy tudományos értéket képviselhetnek az évtizedekkel ezelőtt begyűjtött példányok.

Nigel Larkin paleontológus 1994-ben, MSc-dolgozatához vizsgálta először a dicynodontacsontvázat, és már akkor úgy vélte, hogy egy új fajt képviselhet. Közel 30 év telt el, mire a példányt hivatalosan is leírták. Larkin szerint az olyan technológiai fejlődésnek köszönhetően, mint a mikro-CT-vizsgálat, valamint a nemzetközi együttműködés egyszerűbbé válása, a kutatók ma sokkal részletesebben tanulmányozhatják a régi fosszíliákat, mint az 1990-es években.

Dr. Mike Day, a Természettudományi Múzeum munkatársa hasonlóan arra hívta fel a figyelmet, hogy a történelmi gyűjtemények újbóli vizsgálata ugyanolyan mértékben alakíthatja át a tudományos ismereteket, mint az új fosszíliák felfedezése a terepen.

Még sok fosszília vár vizsgálatra

A tanzániai leletanyag jelentős része még vizsgálatra vár, különösen a koponya alatti csontváz részei.

A jövőbeli kutatások ezeket a csontokat dél-amerikai példányokkal hasonlítják majd össze, valamint azt is vizsgálják, hogyan mozgott, táplálkozott és hogyan élt együtt más nagytestű növényevőkkel a Dinodontosaurus.

A felfedezés emlékeztet arra, hogy a paleontológia nem mindig látványos új ásatásoktól függ. Néha azok a fosszíliák, amelyek képesek átírni az evolúció történetét, már generációk óta csendben pihennek a múzeumi fiókokban.