Hiányzó zöldréteg

Sok városi park első pillantásra rendezett és kellemes látványt nyújt: magas fák, gondosan nyírt gyep és tágas, nyitott terek határozzák meg a képet.

Egy új kutatás szerint azonban éppen az hiányzik belőlük, ami fontos lehet a városi biodiverzitás szempontjából: a cserjékből és kisebb fákból álló középső növényzeti szint.

A Queenslandi Egyetem kutatói szerint ennek visszaállítása nemcsak az állatoknak kedvezhet, hanem változatosabbá és élvezetesebbé is teheti a városi zöldterületeket.

Eltűnt középső szint

A középső növényzeti szint olyan cserjékből, sűrű bokrokból és kisebb fákból áll, amelyek nagyjából 1 és 10 méter közötti magasságban helyezkednek el a talajközeli növényzet és a magas lombkorona között.

A BioScience folyóiratban megjelent tanulmány azt vizsgálta, miért hiányzik ez a réteg olyan gyakran a városi közparkokból, és milyen előnyökkel járhatna a visszaállítása.

Dr. Nicola Sockhill ökológus szerint sok park kialakítására máig hat az a 19. század óta elterjedt, angol tájépítészeti szemlélet, amely a nyitottságot, az átláthatóságot és a gondozott megjelenést részesíti előnyben.

Ez a megoldás vizuálisan rendezett lehet, ökológiai szempontból azonban kevésbé változatos környezetet eredményezhet. A kisebb madaraknak és más állatoknak gyakran szükségük van sűrű növényzetre táplálék, búvóhely és biztonságos közlekedési útvonalak miatt. A városok terjeszkedésével és a természetes élőhelyek visszaszorulásával ezeknek a területeknek még nagyobb szerepük lehet. Így egy park akkor is kínálhat kevés élőhelyet, ha bőségesen található benne fű és számos idős fa.

Az embereknek is számít

A kérdés nem csupán a biodiverzitásról szól. A városi zöldterületek azt is meghatározzák, hogyan találkoznak az emberek a természettel a mindennapokban.

A világ népességének több mint fele városokban él, ezért sokak számára egy közeli park jelentheti a legfontosabb rendszeres kapcsolatot a természetes környezettel. Emiatt egyre fontosabbá válik, hogy ezek a terek ne csak zöldnek tűnjenek, hanem valóban változatos növényzetet és élőhelyeket kínáljanak.

A tanulmány korábbi kutatások eredményeire is támaszkodik, amelyek szerint a természettel való kapcsolat többek között csökkentheti a stresszt, segítheti a figyelem helyreállását és támogathatja a mentális jóllétet.

A sűrűbb növényzet ráadásul különlegesebb élményt nyújthat. A látogatók nem csupán nagy gyepfelületeket és elszigetelten álló fákat látnának, hanem különböző magasságú növényeket, változatos textúrákat, eltérő élőhelyeket és részben zártabb tereket is felfedezhetnének ugyanazon a parkon belül.

Nem kell lemondani a biztonságról

A sűrű cserjékkel szemben gyakran felmerül, hogy ronthatják a beláthatóságot, és ezáltal kevésbé biztonságossá tehetik a köztereket.

A kutatók azonban nem azt javasolják, hogy minden parkot sűrű növényzettel borítsanak be. Inkább tudatos, stratégiai telepítést szorgalmaznak.

A megfelelő világítás, a jól kialakított rálátási irányok és a gondosan kiválasztott növényfajok lehetővé tehetik, hogy a sűrűbb növényzettel borított részek jól megférjenek a nyitott, rekreációs területek mellett. Így azok is megtalálhatják a számukra megfelelő környezetet, akik a tágas pázsitokat és a széles kilátást kedvelik, miközben mások természetközelibb, intimebb részeket választhatnak. A cél tehát nem egy újabb egységes parkmodell kialakítása, hanem a változatosság megteremtése.

Az őshonos növények előnye

A tanulmány egyik társszerzője, Richard Fuller professzor egy további gyakorlati szempontot is kiemelt. A már megerősödött őshonos cserjék és kisebb fák bizonyos esetekben kevesebb gondozást igényelhetnek, mint a hagyományos gyepfelületek.

A gyepek rendszeres nyírást, öntözést és folyamatos munkaerőt igényelnek. Az őshonos cserjék és kisebb fák ezzel szemben a megtelepedésük után kevesebb erőforrást is igényelhetnek, miközben összetettebb ökoszisztémát támogatnak.

A növényfajok kiválasztása különösen fontos.

Fuller szerint a helyben őshonos fajok gyakran azért értékesebbek, mert a környék élővilága már alkalmazkodott a használatukhoz, így táplálékot és búvóhelyet is biztosíthatnak.

A kutatás a perthi Kings Parkot is példaként említi. A jelentős városi park úgy ötvözi a kikapcsolódást szolgáló területeket, hogy közben nagy kiterjedésű, sűrű bozótos élőhelyeknek is helyet ad.

Nem minden park legyen egyforma

A kutatás egyik legfontosabb javaslata, hogy a városok ne egyetlen egységes kategóriaként tekintsenek a zöldterületekre.

Ahelyett, hogy minden parkban ugyanaz a gyep és magas fák alkotta elrendezés jelenne meg, a városok különböző funkciójú zöldterületek hálózatát alakíthatnák ki. Lehetnének nyitott sport- és rendezvényterek, árnyékos pázsitok, sűrű növényzettel borított menedékhelyek és kifejezetten a biodiverzitás támogatására kialakított területek.

Sockhill ezt városszintű mozaikszerű megközelítésként írta le, amelyben az egyes parkok eltérő ökológiai és társadalmi szerepet töltenek be. Ez ellenállóbbá teheti a városi környezetet, miközben a lakók számára is többféle természetközeli élményt kínál. A kutatás természetesen nem állítja, hogy a nyitott gyepfelületekre nincs szükség.

Ezek továbbra is fontosak a sport, a közösségi programok és a pihenés szempontjából. A lényeg inkább az, hogy ne minden városi zöldterület ugyanarra a sémára épüljön.

Egy gazdagabb élővilágot támogató városi parkhoz ezért talán többre van szükség, mint néhány magas fára és gondosan nyírt fűre. A cserjék és kisebb fák visszatelepítésével a tervezők olyan tereket hozhatnak létre, amelyek kedvezőbbek a városi élővilág számára, érdekesebbek az embereknek, és hosszú távon akár könnyebben is fenntarthatók.