Mélytengeri fuvar

A Csendes-óceán délkeleti részének mélyén kutatók szokatlan kapcsolatot figyeltek meg két igencsak különböző mélytengeri állat között.

Apró, garnélarákhoz hasonló rákféléket láttak, amint óriási tengeri pókok testébe kapaszkodtak, és úgy tűnt, hogy a náluk jóval nagyobb állatokat mozgó közlekedési eszközként használják.

A megfigyeléseket az Ökológia című folyóiratban publikálták. A Chilei-szegély mentén végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy a viselkedés több lehet egyszerű véletlen találkozásnál.

Váratlan találkozás

A kisebb állatok a Mesopleustes abyssorum fajhoz tartozó bolharákok voltak. Sokkal nagyobb gazdaállataik az óriás tengeri pókok, vagyis a Colossendeis colossea példányai voltak.

A Jorge Pérez-Schultheiss, a Chilei Nemzeti Természettudományi Múzeum kutatója által vezetett csapat akkor figyelte meg a kapcsolatot, amikor a SuBastian távirányítású merülőeszközzel a mélytenger fenekét vizsgálták.

Az első találkozás egy meredek, sziklás tenger alatti kanyonban történt, 3155 méteres mélységben. Két nagyobb bolharák a tengeri pók érzékelő- és szaporodási függelékeibe kapaszkodott, míg egy kisebb nőstény az egyik hosszú járóláb hátsó részén kapaszkodott.

Az állatok nem egyszerűen lazán pihentek a gazdaállaton. Úgy tűnt, szorosan rögzültek hozzá, ami arra utalhat, hogy fontos volt számukra a mozgó tengeri pókkal való folyamatos kapcsolat fenntartása.

Újra megjelent a viselkedés

Egyetlen megfigyelést könnyen lehetett volna véletlennek tekinteni. Négy nappal később azonban a kutatók ismét ugyanezzel a kapcsolattal találkoztak. A második megfigyelés az első helyszíntől mintegy 225 kilométerre, 2698 méteres mélységben történt. Két nagyobb bolharák kapaszkodott egy másik óriás tengeri pókba.

A bolharákok végtagjainak végén található hosszú, karomszerű képződményekkel tartották magukat. Mivel a viselkedést egymástól nagy távolságra fekvő helyszíneken is megfigyelték, a kutatók szerint elképzelhető, hogy ez a kapcsolat a Csendes-óceán délkeleti részének ezen a területén viszonylag gyakori.

Miért stoppolnak?

A tudósok egyelőre nem tudják pontosan, mit nyernek a bolharákok azzal, hogy tengeri pókokon utaznak, de több lehetséges magyarázat is felmerült. Az egyik legkézenfekvőbb lehetőség a helyváltoztatás. A Mesopleustes abyssorum gyengén úszik, ezért egy mozgó állathoz való rögzülés segíthet neki nagyobb távolságokat megtenni a tengerfenéken, mint amekkorát önállóan képes lenne bejárni.

A tengeri pókok mozgó találkozási pontként is szolgálhatnak. Egy olyan hatalmas élőhelyen, ahol az egyedek nagy területeken szétszóródhatnak, ugyanahhoz a gazdaállathoz való csatlakozás megkönnyítheti, hogy a bolharákok potenciális párjaikkal találkozzanak. A védelem szintén szerepet játszhat. Ha egy jóval nagyobb állathoz rögzülnek, a bolharákokat egyes ragadozók nehezebben érhetik el.

A táplálék megszerzése is közrejátszhat. A mélytenger olyan környezet, ahol a táplálékforrások szűkösek és egyenetlenül oszlanak el. Egy mozgó gazdaállattal utazva a kis rákfélék olyan területekre is eljuthatnak, ahol több lebegő vagy a tengerfenékre lerakódott táplálékrészecske található.

A mélytengeri élet továbbra is rejtély

A felfedezés éppen azért figyelemre méltó, mert ilyen mélységekben rendkívül kevés közvetlen megfigyelésre van lehetőség. A tudósok mélytengeri állatokról szerzett ismereteinek jelentős része hálókkal vagy más mintavételi eszközökkel begyűjtött példányokból származik. Ezek sokat elárulhatnak az állatok anatómiájáról és genetikájáról, természetes viselkedésükről azonban nem feltétlenül.

Az olyan robotizált merülőeszközök, mint a SuBastian, lehetővé teszik a kutatók számára, hogy természetes környezetükben figyeljék meg az állatok közötti kapcsolatokat, és olyan jelenségekre is fényt derítsenek, amelyek egyébként rejtve maradnának.

A tanulmány egyelőre nem bizonyítja, hogy a bolharákok tudatosan keresik a tengeri pókokat, és azt sem, hogy a kapcsolat mérhető túlélési előnyt biztosít számukra.

A kutatók szerint további helyszíni megfigyelésekre, populációgenetikai vizsgálatokra és a táplálkozási ökológia tanulmányozására lesz szükség annak megállapításához, hogy véletlen érintkezésről, terjedési stratégiáról vagy a mélytengeri élethez kialakult speciális alkalmazkodásról van-e szó.

Egyelőre a megfigyelések azt mutatják, mennyi minden maradt még feltáratlan a mélytengerben. Még egy apró rákféle is, amely egy tengeri pók lábába kapaszkodik, olyan ökológiai kapcsolatot tárhat fel, amelyet a tudósok korábban még soha nem dokumentáltak.